Elektrodinamikus hajtóműfékek (reosztatikus és rekuperációs)
Az elektrodinamikus hajtóműfékek a vontatójárművek ma már legfontosabb alternatív fékberendezései. A fékutasítás előírja, hogy ha a mozdonyon hajtómű fék van, akkor üzemi fékezések esetén ezt kell előnyben részesíteni. Hajtóműfék egyedüli alkalmazásakor arra kell ügyelni, hogy a szerelvényben emiatt káros hosszirányú erők ne lépjenek fel. Az elektrodinamikus hajtóműfékek alkalmazása a gazdaságos vonattovábbítás egyik kiváló eszköze, mivel bármely konfiguráció használata esetén nagyban csökken a mozdony és a vasúti kocsik féktuskóinak kopása, illetve a visszatápláló (ún. regeneratív vagy rekuperációs, azaz visszanyerő) fékberendezéssel rendelkező mozdonyok esetén még a fékezéskor – kiváló hatásfokkal – visszanyert energia is pozitívan hat az üzem gazdasági mutatóira.
A elektrodinamikus hajtóműfékek működtetéséhez a mozdonyvezetőnek a menetszabályozó 0 fokozatba történő visszazárása, vagy a kontroller “N” állásba történő kapcsolásával el kell érnie, hogy a fődinamó gerjesztése abbamaradjon, vagy az áramalapjel (vonóerő alapjel) és sebesség alapjelek megszűnjenek, a motorkontaktorok kikapcsoljanak, illetve meg kell győződnie, hogy az irányváltó a jármű mozgási irányának megfelelően áll. Modern vontatómozdonyokon a villamosfék-kontrollerrel megkezdett villamosfékezés önmagában is vontatástiltást eredményez, így az egymásnak ellentmondó parancsok üzemzavart nem okoznak. A reosztatikus hajtóműfékkel szerelt mozdonyok esetén villamos fékezéskor a fékkontaktorok a vontatómotorok forgórészére rákapcsolják a fékellenállásokat, és a motorok ilyenkor külső gerjesztésű generátorként működve a mozgási energiát villamos energiává alakítják, ami a fékellenállásokon hővé alakul, így a mozdony lényegében “elfűti” azt.
Nem törvényszerű, de újabb villanymozdonyokon jellemzően a “generátoros, felsővezetékbe visszatápláló (attól függő) fékberendezés” található, mint “elsőrendű villamos üzemi fék”.
A reosztatikus és a regeneratív (rekuperációs) fékezés nem minden esetben található meg az említett vontatójármű-típusok berendezései között. Ha megvan, akkor sem biztosít önmagában elégséges fékerőt nehéz tehervonatok megfékezéséhez. A legmodernebb vontatójárművek esetén ezek a fékberendezések kis sebességnél is nagy fékerőt tudnának biztosítani, de a bevett gyakorlat az, hogy a fékhatást a sebesség csökkenésével arányosan lekorlátozzák, majd a lágy megállás érdekében kevéssel az előtt meg is szüntetik. A szerelvény teljes megállításához a mozdonyvezetőnek valamely másik, a féktuskókat használó fékezési megoldást kell alkalmaznia.
A mozdonyvezetőnek a villamosfék-kontrollert oldó állásba kell tennie, mielőtt az irányváltót, vagy a menetszabályozót ismét használni szeretné.