Általános tudnivalók

A vasúti járműveken található fékberendezések feladata a mozgási energia felemésztése, így a vasúti jármű lassítása, a sebességtartás (lejtős pályaszakaszon), a megállítás, valamint az állva tartás. Számos fékberendezés létezik és található meg vontatójárműveken és vasúti kocsikon egyaránt, mind-mind valamilyen egyedi jellegzetességgel, amely egy-egy fékezési feladatra alkalmasabbá teszi, mint egy másikat. Működtetésük általában külön-külön történik, fékezőszeleppel vagy fékkontrollerrel, esetleg egy forgatókar elforgatásával, de léteznek több fékberendezést együtt működtető kezelőszervek is (pl. MÁV V63 sorozat Knorr D15-ös típusjelű, villamosfék-kontrollerrel is rendelkező fékezőszelepe).

A nálunk megszokott kezelési módtól eltérően a játékban a fékezőszelepek működtetése szinte mindig olyan módon történik, hogy a fékhatás növelése érdekében a mozdonyvezető magától elfelé, előretolja a fékezőszelep karját. Ez annak érdekében van így, hogy vészhelyzet esetén a mozdonyvezetőnek ne kelljen gondolkodnia a különböző fékezőszelepek állásain, és a fékhatás késedelem nélkül alakulhasson ki.

A fékberendezések típusai a következők:

Átmenő fék:
Folytatólagos működésű (átmenő), önműködő légnyomásos fékberendezés, az üzemi fékezés legfontosabb szereplője.

Kiegészítő fék (mozdonyfék):
Vontatójárművek nem átmenő, nem önműködő légnyomásos fékberendezése, mely a tolatási mozgások fontos szereplője. Működtetésük a pótfékszeleppel történik.

Elektrodinamikus mozdonyfék:
Elektrodinamikus fékezés során a vontatójármű motorja (villamos vagy dízel-villamos vontatás esetén) generátorként működik, és így fékez.

Kézi- és rögzítőfék:
Definíció szerint a kézifék a jármű padlószintjén állva, menet közben is működtethető mechanikus fék, míg a rögzítőfék a jármű mellől, csak álló helyzetben kezelhető mechanikus fék. Funkcióját tekintve a kettő egy és ugyanaz, feladata a jármű állva tartásának biztosítása.